Az elmúlt 2 és fél nap roppant mozgalmasra és élménydúsra sikerült.
Pénteken kora délutánra 2 tanárunk szervezett kirándulást a közeli Grantchesterbe, ami egy aranyos kis falu Cambridge közelében. Akár gyalog is átlehet sétálni, de mi inkább a buszt választottuk. Létezik egyébként egy Grantchester című nyomozós sorozat is, ami nagyon népszerű a britek körében. A fő célpontunk a híres Orchard Tea Garden volt, ahol olyan nagynevű emberek tették már tiszteletüket, mint Virgina Woolf, Sylvia Plath, Emma Thompson, A. A. Milne, Stephen Hawking, vagy a királyi család tagjai. Nyugodt, békés környezetben lehet teázni, iszogatni, beszélgetni. Már régóta ki akartam próbálni az angolok híres sütijét, a "scone-t". Kívülről pogácsára hasonlít, az íze azonban teljesen más. Tulajdonképpen ez egy édes teasütemény, amit különféle lekvárokkal és "clotted cream"-mel (sűrű tejszín, ami nekem teljesen olyan ízű volt, mint a lágy vaj) fogyasztják. Örök vita tárgya, hogy mi kerüljön hamarabb a süteményre: a lekvár vagy a krém. A "Cornwall way" és a királynő szerint először a lekvár, utána a krém. A "Devon way" szerint a krém, majd a lekvár. A lényeg, hogy mindenhogy finom. :-)
Már korábban megbeszéltük Krisztivel, hogy szombaton meglátogatom Londonban, és közösen felkeresünk pár helyet. Úgy döntöttem, hogy vonattal megyek, mert sokkal gyorsabb és egyszerűbb. Sikerült olyan jegyet vennem, amivel a metrón is utazhatok. Lehet, hogy már írtam korábban, de itt mindenki hihetetlenül kedves és segítőkész. Én legalábbis ezt tapasztalom.
Első programnak Madame Tussauds Panoptikumát választottuk. Amikor megláttuk, hogy mekkora sor kígyózik a bejárat előtt, igencsak meglepődtünk. A jegyvásárlás után (amit csak automatánál és kártyával lehetett kifizetni), viszonylag gyorsan bejutottunk. Rögtön magával ragadott minket a hangulat. Nagyon ötletesen vannak kialakítva a különböző termek. Több híresség, politikus, énekes, színész élethű másával készítettünk fotókat. Bár a britek élelmességére vall, hogy a királyi családdal nem lehetett csak úgy fényképet készíteni. Ott állt egy fotós, aki "hivatalos" képet készített, amit később (jó pénzért) meg lehetett (volna) venni.
Miután végeztünk, átsétáltunk a közeli Regent's Parkba, ami az egyik kedvenc parkom, nem csak Londonban. Gyönyörű időnk volt, sok ember látogatott ki a parkba. Még egy esküvői fotózásnak is szemtanúi lehettünk. A Queen Mary's Gardenben illatos és színpompás rózsaültetvények vannak. Mindenkinek ajánlom, aki Londonban jár. Ez az egyik legnyugodtabb hely a városban.
A következő programunk a Tower felkeresése volt. Olyan sok terem és látnivaló volt, hogy egy egész délután is kevés volt ahhoz, hogy mindent megnézzünk. Természetesen a legnagyobb érdeklődésre a koronaékszerek tartottak számot. Külön sorba kellett állnunk az előtt az épület előtt, ahol tárolják őket. Fotózni szigorúan tilos volt. A különböző koronákat csak úgy lehetett megnézni, hogy egy futószalagra ráálltunk, és annyi időt kaptunk, amíg végigértünk. Később még egy picit távolabbról meg lehetett őket nézni. A napot azzal zártuk, hogy átsétáltunk az ikonikus Tower hídon.
Vasárnap igyekeztem kipihenni magam az eltelt hosszú hét fáradalmai után. 11-kor kezdődött a mise a katolikus templomban, amiről egy korábbi bejegyzésben meséltem. Nagyon felemelő volt a szentmise, gyönyörűen énekelt a kórus, jó volt egy kicsit megpihenni. Elhatároztam, hogy ebédelni egy pubban fogok, amit még Lis ajánlott a hét elején. A neve "Free Press Pub", és nem egy forgalmas, központi helyen van, hanem egy kisebb utcában. Úgy gondoltam stílusos leszek, és az angolok vasárnapi ételét, a "Sunday roast"-ot választom. Ez az étel többféle húsból készülhet (én csirkével kértem), hozzá zöldség köret (brokkoli, borsó), krumpli, párolt káposzta, illetve szafttal töltött Yorshire pudding jár. Sikerült legyűrnöm az emberes adagot, ami igazán finom és laktató volt.
Ezután következett a Fitzwilliam múzeum, ahova ingyenes a belépés. Szinte minden korszakból és földrészről találhatóak itt tárgyak, festmények, szobrok. Lenyűgöző az előcsarnoka, csak úgy árad belőle a gazdagság és a művészet. Érdekesség, hogy itt helyezték el nem is olyan régen (konkrétan június 23-án) Katalin és Vilmos első közös hivatalos portréját. Jelenleg a híres kortárs festő, David Hockney, kiállítása is megtekinthető. Bevallom, nem ismertem sem őt, sem a művészetét, de néhány képe felkeltette az érdeklődésemet.
A délután zárásaként végül a Cambridge-i egyetem Botanikus kertjét kerestem fel. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mint nálunk a Füvészkertet, csak kicsit nagyobb és több növény található benne. Sok látogatót vonz, de a nagy kiterjedés miatt nem tűnik nagynak a tömeg. Érdekesség, hogy a kertben található sok-sok pad mindegyikén van egy rövid üzenet, egy emlék, ami egy-egy emberhez vagy párokhoz kapcsolódik, akiknek valamiért fontos volt ez a botanikus kert. A színes ajtók mellett a padok is nagy kedvenceim itt Angliában. :-)
Pihenni nem sokat sikerült ezen a hétvégén, majd talán máskor. De biztos vagyok benne, hogy ezek az élmények még sokáig kitartanak, és átsegítenek majd a szürke hétköznapokon.
Comments